tibeti spániel
A fajta eredete
A tibeti spániel kicsi, éber, játékos kutya, mely a világ tetejéről, a magas tibeti fennsíkokról származik. E kopár misztikus vidéken a kutyáknak, csakúgy, mint az embereknek meg kell küzdeniük a hőmérséklettel, a perzselő fénnyel, és a ritka levegővel, hiszen a népesség 3000 és 5100 méter közötti magasságokban él.
A Himalája környékéről számos ismert fajta származik. A legelterjettebb fajták a Lhasa Apso, a tibeti terrier, a tibeti masztiff, és persze a tibeti spániel. Egy másik közismert fajta a Shih Tzu, mely tibeti gyökerei ellenére Shino-tibeti fajta, és közeli rokona a Lhasa Apsonak.
A tibeti spániel ősi fajta, már sok évszázada él a kolostorokban és egyszerű házaknál is. Kitűnő házőrző, társ és „ágymelegítő”volt. Magukkal vitték utazásokra és a zarándoklatokra is. Még a Dalai Láma is tartott tibeti spánieleket. Nem tekintették szent állatnak, de a buddhisták hite szerint a kutyák, csakúgy mint minden más élőlény, reinkarnálódnak, és a halál után lelkük más testbe költözik. Egygy kutya akár ember is lehetett egy előző életben, vagy azzá reinkarnálódhat egy következőben. Ebből következik, hogy a tibeti buddhisták nem vesznek el egy életet sem, így egy kutyát sem ölnének meg soha.
Szomorú tény, hogy emellett az elmúlt évszázadokban a kínaiak, akik elfoglalták Tibetet, szinte minden kutyát kiirtottak, különösen a városokban.
Kapcsolat más ázsiai fajtákkal
Mivel Tibet első írásos emléke a hetedik századból származik, nem könnyű megállapítani, hogy melyik fajta melyikből alakult ki. A keleti fajták között nyilvánvalóan számos hasonlóság fedezhető fel, hazájukban nyilván keresztezték őket.
Több jel mutat arra, hogy a tibeti spániel egy ősi fajta, és belőle alakult ki pl. a pekingi palotakutya vagy az english toy spániel. Ezt a feltételezést erősítik Ludvic van Schulmuth professzor kutatásai, aki a kutyák csontvázainak vizsgálata alapján megalkotta a tibeti kutyák családfáját. Az is ebbe az irányba mutat, hogy pl. két fajtatiszta Lhasa-Apso-nak néha születnek tibeti spánielhez hasonlatos kölykei (ezeket prapsoknak nevezik) de fordítva ez soha nem történik meg.
A kínaiak persze épp az ellenkezőjét állítják: szerintük a pekingi az ősibb fajta.
Hogy került a nyugati világba?
A fajta hazáján kívüli történelme Mrs. McLaren Morrison nevéhez fűződik, aki számos tibeti fajtát népszerűsített Nagy Britanniában. Tibeti spánieleket először az 1880-as években vitt Angliába. Az ő kutyája, Yezo volt a fajta első képviselője a crufti kiállításon. Emellett ő volt az első feljegyzett alom apja, mely egy Sikkim nevű szukától született 1895-ben.
Mrs. McLaren Morrison írt a keleten látott pompás tibeti spánielekről, és úgy gondolta, hogy a fajtát jobban értékelnék Angliában, ha ismertebb lenne, és elfoglalhatná helyét a Japán chin és a pekingi mellett. Miután 1905-ben Mrs. F. Wormald hozatott magának egy vörös-fehér partikolort, a tibeti spániel szinte nagyobb számban volt jelen az országban, mint a ma Lhasa Apsoként ismert fajta.
A háborús évek
Az I. Világháború szinte minden kutyafajtát és tenyésztési tervet elpusztított, így nem a tibeti spániel volt az egyetlen fajta, amely majdnem kihalt Nagy Britanniában. Szerencsére ez nem következett be, bár számuk jelentősen megfogyatkozott. A fajta újraélesztéséhez újításokra volt szükség.
A II. Világháborút megelőzően számos tibeti spániel élt Angliában, akik közül néhányan részt vehettek a crufts-i kiállításon 1929 és 1939 között. Egy részük Dr. Nancy Greighez tartozott, aki orvosként dolgozott Indiában, ahonnan tibeti spánieleket, tibeti terriereket és Lhasa Apsokat küldött haza édesanyjának Angliába. Az 1930-as évekig többször támadt zavar a különböző tibeti fajták és rokonuk, a Shih – Tzu között. Kiállításokon a kutyák ugyanazokba az osztályokba kerültek, és több heves vita is kialakult a Lhasa Apso és a Shih – Tzu közti különbségek miatt.
Greigék, akik tibeti terrierekkel és Lhasa Apsokkal is foglalkoztak, vitát kezdeményeztek arról, hogy engedélyezzék a hegyes fület a tibeti spánielnél. Kétségkívül ez volt a leghosszabb és legkeményebb csata mindközül, de végül sikerült megegyezni: a fül enyhén eláll a fejtől, de nem lebeg.
1934-ben megalakult a Tibeti Fajták Egyesülete, azzal a céllal, hogy tisztázzák a fajták közti határokat. Fontos megemlíteni, hogy a tibeti spániel kevésbé volt érdekelt a nagyobb vitákban. Ebben az évben megalkották a végleges fajtaleírásokat a tibeti spánielhez, a Lhasa Apsohoz, a tibeti terrierhez, és a tibeti masztiffhoz. A Shih – Tzut egy különálló fajtának nyilvánították, bár ezt nem az újonnan alakult egyesület szorgalmazta.
A II. Világháború elején – részben az élelemhiány miatt – felfüggesztették a kiállításokat. Bár a háborúk alatt néhány tulajdonos visszavonult a tenyésztéstől, mindenütt akadtak lelkes tenyésztők, akik elszántan küzdöttek a fajták fennmaradásáért. Dr. Greig rájött, hogy nyúltenyésztéssel pótolhatja a húshiányt, a nyúlbőrt pedig el tudta adni. Sajnos csak egy tibeti spánielről tudunk, aki túlélte a háború éveit: Skyid, Mrs. O. Sabin vörös kanja. Ha a mostani tenyésztők alaposan áttanulmányozzák angol származású kutyáik családfáit, nagy eséllyel találják meg Skyidot az ősök között.
Angliában a háborúk után
A fajta újraélesztésében fontos szerepet játszott Lady Wakefield, aki férjével, Sir Edwarddal Indiában tartózkodott. 1938-ban mutattak be egy tibeti spániel szukát, Mughiwulit, aki Lahore-ban született, ösei pedig Tibet nyugati területeiről származtak. Többször is fedeztették egy kannal, akit a Tashi Gong kolostorból kértek kölcsön. 1946-ban a Wakefield házaspár hazaköltözött. Magukkal vitték Mughiwuli fiát, Lamát, és egy Dolma nevű szukát, akihez Sir Edward Sikkim maharadzsájának segítségével jutott hozzá. Garpont és Potolát, Lama kistestvéreit Colonel és Mrs. Hawkins hozta haza Angliába. A mai fajtát erre a négy kutyára alapozták.
Egyre több lelkes tenyésztő kötelezte el magát a tibeti spániel mellett, és – bár a vérvonalak még mindig eléggé be voltak határolva – nyilvánvalóvá vált, hogy a fajtán belül számos variáció bukkanhat fel. Ez nem lehetett váratlan, hiszen a tibeti spánielek otthoni történelmében is előfordultak számottevő különbségek a fajta egyes képviselői között. Ez főleg a tibeti kolostorok közötti távolságok miatt volt lehetséges. Elkerülhetetlen volt, hogy sokféle eltérő megjelenésű tibeti spániel jöjjön a világra. Tibet népe szerint a legjobbak a kisebb termetű kutyák, bár vannak nagyobb és durvább külleműek is.
Az 1950-es évek közepére az angol tenyésztők úgy érezték, elegendő támogatást kapnak a Tibeti Fajták Egyesületétől, hogy különváljanak, így fajtánként önálló klubokat alapítottak. Ily módon létrejött a Tibeti Spánielek Egyesülete is. Napjainkban hat ilyen klub létezik Angliában, melyek a fajta erősödését mutatják az elmúlt évtizedekben.
Tibet spánielek az Egyesült Államokban
A tibeti spániel államokbeli története Muval és Tashival kezdődik, akiket Constance Bridge Jones szerzett a ’20-as években. Törzskönyv és kiállítási tapasztalatok nélkül hozta őket az USA-ba. A ’60-as évek végén Leo Kearns hozott két kutyát Angliából: Doghouse Dream Baby-t (missy), és Eng. Ch. Yakrose Chialát. Valójában Kearns honosította meg a fajtát az államokban, ennek köszönhette jó hírnevét. Egyik barátja, Joan Child 1971-bebn elvitte kutyáját, Ciceter Norbut egy ritka fajtáknak kiírt kiállításra. Ez volt az első alkalom, hogy egy tibeti spániel is részt vett egy amerikai kiállításon. Ugyanebben az évben a fajta kedvelői létrehozták a Tibeti Spánielek Amerikai Klubját (Tibetan Spaniel Club of America =TSCA) hogy elnyerjék az American Kennel Club (AKC) elismerését.
Bár az USA-ban ma már számos tenyésztővel találkozhatunk, a tibeti spániel továbbra is egy kevésbé ismert fajta. A hitelesítést követő 10 évben kb. 55 aktív tenyésztő élt az államokban, akiknél évent kb. 130 alom született. Az AKC Best in Show-t 1990-ben nyerte először tibeti spániel: Richard és M.C. Jeffrey kutyája, Ch. Kensing Pongo, aki egy angliai tenyésztőtől került gazdáihoz.
Az amerikai tenyésztők nem támaszkodtak európai tenyészetekre, kivéve a finn és angol kenneleket. Ennek ellenére Tom és Florence Whiting tenyészete jelentős befolyást gyakorolt a fajta amerikai pályájára.
Manapság az államokban számos tenyészet működik, a legbefolyásosabbak többek között Mallory Driskill (Ambrier kennel), Herb Rosen (Bet’R kennel), Carol Tyte (White Acres kennel), Joan és Robert Child (J’o Jevon kennel) és Kay F. Dickenson (Tibroke kennel). 1994-ben a bajnoki címet birtokló kutyák száma meghaladta a 800-at. Közülük a legismertebbek Aki Shima, Boda, Deetree, Dragonsong, Jemari, Dhylmarko, Tamzil, stb.
Tibeti spánielek szerte a világban
Az 1960-as évektől kezdve szállítottak angol tenyésztésű tibeti spánieleket különféle országokba, beleértve az Egyesült Államokat, Ausztráliát, Új-Zélandot, Dél-Afrikát, Finnországot, Svédországot és Szlovéniát. Fontos megemlítenünk, hogy Finnországban a fajta a regisztrációs statisztikákat tekintve nagyon népszerű. Nem ritka az olyan országos show amelyen 100 feletti számú kutya vesz részt. A finn champion cím össz európai szinten is nagy elismerést jelent.
Norvégiában és Svédországban szintén elég népszerű a fajta. A lelkesedés pedig azokból az országokból sem hiányzik, ahol a fajta kis egyedszámban fordul elő. Több neves tenyésztő található Csehország, Szlovákia, Szlovénia területén akik jelentős eredményekkel büszkélkedhetnek. Sok országban nincs számbeli limit, hogy egy kizárólag tibeti spániel klub alakuljon. Más területeken a tibeti spánielt összevonják a többi tibeti fajtával, így egy életképes, vegyes klub jön létre, mely igen előnyös is lehet.
A tibeti spániel Magyarországon
Magyarországon a fajta egészen az elmúlt évekig nem volt ismert. Bár jelentős számú törzskönyv nélküli – nagyrészt tibeti spániel jegyeket hordozó – keverék kutya található a szaporítóknál, (ezeket a köznép egyszerűen palotapincsi-nek nevezi és összekeveri a pekingi palotakutyával) valódi törzskönyvezett tenyésztői kennelek csak most kezdenek el alakulni. Részben saját népszerűsítő munkánk eredményének tudjuk be, hogy az utóbbi pár évben több jó vérvonalú kutyát importáltak a szomszédos országokból, akik rendszeresen részt vesznek a kiállításokon is. Remélhetőleg a közeljövőben ez a folyamat folytatódni fog.
(angolból fordította: Pócza Lilla, Szekszárd)
Follow
Fordítás: angol
